A Lloyd gyár első gyártási megrendelését 1914 július 29-én írták alá, az után a nap után, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. A megrendelés egy prototípusról és 12 gépről szólt amelynek az alapja a rekorder DFW MD 14-es. Megmagyarázhatatlan módon a prototípus jelzése Lloyd Ll 14-es (a 13-as sorszámot kihagyták) és a sorozat példányainak számozása pedig Ll 1-től Ll 12-ig terjedtek. 1915 elején a számozást megváltoztatták Lloyd C.I 41.01-41.12 és a prototípus jelzése 41.14 lett. Mindegyikbe a 145LE-s Hiero motort építették be.

A DFW által építet LS l (40.01) prototípussal ellentétben a Lloyd C.I (K.B.3.14-es típus) nem használtak acélcső vázat a törzsnél. A tervezett leszállítást, amely heti két gépet irányzott elő és amelyet 1914 szeptember 19-re időzítettek nagyban késleltette a szakképzett munkások hiánya. Az utolsó példány átvétele még 1915 augusztusában sem történt meg, ami már egy éves csúszást jelentett.
Mivel a gyár mérnöke és tesztpilótája Wittmann Viktor 1915 április 10-én egy C.I repülése során életét vesztette, emiatt az első példány a frontra csak 1915 májusában került. Több legyártott gépen az eredeti vászon borítást a törzsön részlegesen lecserélték rétegelt lemez borításra, mindez a változtatás abba az irányba mutatott, hogy ez gyengíti a törzset.
A Lloyd C.I egy biztonságos, jól kezelhető típus volt. Kezdetben fegyvertelen felderítőként alkalmazták a balkáni fronton a Flik 6-nál, az isonzói fronton a Flik 2-nél és 4-nél, Karten-ben a Flik 16-nál és a Tirolban állomásozó Flik 17. Ebben az időben a C.I-es volt az egyedüli típus, amelyik képes volt a montenegrói és olasz hegyek fölé emelkedni, ahol a bevetési magasság 4000m-ben volt meghatározva. 1916 februárjában a még működőképes példányokat kivonták a harcokból (kivéve a 41.14-est, amelyik a Flik 6-nál maradt 1916 júniusáig) és átalakították kiképző repülőgépekké. A típust a Flek 3-tól Flek 6-ig, a Flek 8-nál repülték, de érdekes módon a háborút megjárt gépek nem voltak népszerűek a pilóták között. Öt kiképzőgépet átépítettek és 150LE-s Daimler motort építettek beléjük, ezek közül még több aktív volt 1917 augusztus-szepteberében.

 

 


Adatlap

Funkció: Felderítő majd kiképzőgép 
Gyártó: Lloyd

Szárnyak adatai:

Fesztáv felső szárny: 14,10 m 
Fesztáv alsó szárny: 13,60 m
Szárny húr felső szárny: 2,00 m
Szárny húr alsó szárny: 2,00 m
Szárny nyilazása felső szárny: 8°
Szárny nyilazása alsó szárny 8°
Teljes szárnyfelület: 44,00 m2 


Általános adatok: 

Hossz: 8,90 m
Magasság: 3,15 m 
Felszállósúly: 1250 kg
Max sebesség 115 km/h 


Erőforrás: 

Motor 145 LE Hiero 

Repülési jellemzők: 

Emelkedőképesség 1000 m - 6 perc
Emelkedőképesség 3000 m - 23 mp 

Fegyverzet: 

-

 

Források

Austro-Hungarian Army Aircraft Of World War One