Magyarországon már jóval az első világháború előtti években az érdeklődés középpontjába került a repülés kérdése. Lelkes, már-már megszállott emberek vagyonukat, hivatásukat  és életüket áldozták fel a magyarországi repülésért. Ők voltak a magyar ősrepülők. Mérnökök, grófok, katonák, lakatosok, asztalosok és sokan mások. Az akkori társadalom szinte minden rétegéből származó önkéntesek. Többségük a Rákosmezőn folytatta repülő tevékenységét, sok megoldásuk évekkel megelőzte korát.
Nekik köszönhető a magyar repülés megszületése és gyors fejlődése. Hatásuk nagymértékben érvényesült határainkon túl is.
(E korszakról írt Dalia László Repülő emberek címmel egy rövid, de nagyon érdekes könyvet.) 
Magyarországon az első, hitelesen sikeresnek tekinthető, motoros repülést Louis Blériot hajtotta végre, 1909. okt. 17-én Budapesten, az Üllői út végén található gyakorlótéren.
Ilyen volt Bleriot monoplánja     Belépőjegy Bleriot bemutató repülésére

Kis idővel ezután, 1909. november 4-én repült az 1. számú magyar pilótaigazolvány tulajdonosa Kutassy Ágoston. Aviatikus, a rákosi repülőtér első lakója és felavatója. Repülőgépe egy Farmann biplán volt. Kutassy a repülésre áldozta teljes vagyonát. Választmányi tagja volt a Magyar Géprepülők Szövetségének. A repülést 1911-ben abbahagyta. Később változatos pályát futott be.  
Kutassy gépének fotója a korabeli Vasárnapi Újságban.

Az első, magyar tervezésű repülő -a Libelle (Szitakötő)- magyar pilótával, Adorján Jánossal (Sorkitótfalu, 1882. jan. 1. – Bp. 1964. júl. 2.) egyes források szerint 1909. december 5-én, mások szerint 1910. január 10-én emelkedett a levegőbe a Rákosmezőn. 
Adorján gépe magyar motorral, mégpedig Adorján-Dedics gyártmányúval repült.

Dedics Ferenc (1879-1965) Budapesten, 1903-ban (1905-ben?) nyitotta meg autó-, és motorjavító üzemét, ahol 1909-től repülőmotorokat gyártottak. Tesvére, Dedics Kálmán (1877–1969) is betársult 1911-ben a vállalkozásba. Az ő motorjaikkal repültek Rákosmező pilótái. Nagy érdemük, hogy Magyarországon repülőgépmotorokat terveztek és építettek 1909-1913 között, amikor a repülőgépgyártás még külföldön is gyermekkorát élte.
1500cm3, 18,4kW/25LE   6600cm3, 44kW/60LE

Csermely Károly (Bp., 1884. dec. 17. – Bp., 1976. márc. 30.) az elsők között kezdte meg repülési kísérleteit 1910 tavaszán Rákoson. Magyarországon elsőként  hajtott végre 1910. májusában utassal (feleségével) repülést, Párizsban vásárolt Voisin típusú nyolchengeres, 90 lóerős biplánjával.

Az első női pilóta Steinschneider Lilly (Budapest, 1891. január 13. – Genf, 1975. március 28.) lett, aki a pilótatanfolyamot Bécsújhelyen Karl Illner-nél végezte el egy Etrich Taube típusú géppel és sikeres vizsga után 1912. augusztus 15-én megszerezte a 4. számú magyar pilótaigazolványt . Első nyilvános felszállására 1912. október 6-án Nagyváradon került sor, ahol 50-60 méteres magasságba emelkedett gépével. 
Földet érése után a mintegy kétezer fős publikum elragadtatva éljenezte, és vállon vitték a hangárokhoz.
 

A repülések több-kevesebb sikerrel folytak, de aztán megtörtént az első tragikus baleset 1912. okt. 13-án. Takács Sándor (Balatonboglár 1886.dec.12 - Bp.1912. okt.13) Kolbányi új, 100 LE-s motorral felszerelt gépével – mellyel Bécsbe kívánt repülni, hogy a hadvezetőségnek bemutassa és eladja – utolsó próbaútján lezuhant és  belehalt sérüléseibe. Takács Sándor telefonműszerészként a Postánál kezdte pályáját. Katonai szolgálatát a léghajózóknál töltötte. 1911-ben Kolbányi Géza mérnök, repülőtervező pilótája lett. Az 1912. aug. 20-án rendezett nemzeti repülőversenyen első díjat nyert. Repülőgép-konstruktőr és Rákosmező legjobb kezű pilótája volt. A Takács Sándor által konstruált repülőgépek:
1911: Takács I. 1912: Takács II.
1913: Takács III. 1913: Takács IV.