Tartalomjegyzék

Magyarországon már jóval az első világháború előtti években az érdeklődés középpontjába került a repülés kérdése. Lelkes, már-már megszállott emberek vagyonukat, hivatásukat  és életüket áldozták fel a magyarországi repülésért. Ők voltak a magyar ősrepülők. Mérnökök, grófok, katonák, lakatosok, asztalosok és sokan mások. Az akkori társadalom szinte minden rétegéből származó önkéntesek. Többségük a Rákosmezőn folytatta repülő tevékenységét, sok megoldásuk évekkel megelőzte korát.
Nekik köszönhető a magyar repülés megszületése és gyors fejlődése. Hatásuk nagymértékben érvényesült határainkon túl is.
(E korszakról írt Dalia László Repülő emberek címmel egy rövid, de nagyon érdekes könyvet.) 
Magyarországon az első, hitelesen sikeresnek tekinthető, motoros repülést Louis Blériot hajtotta végre, 1909. okt. 17-én Budapesten, az Üllői út végén található gyakorlótéren.
Ilyen volt Bleriot monoplánja     Belépőjegy Bleriot bemutató repülésére

Kis idővel ezután, 1909. november 4-én repült az 1. számú magyar pilótaigazolvány tulajdonosa Kutassy Ágoston. Aviatikus, a rákosi repülőtér első lakója és felavatója. Repülőgépe egy Farmann biplán volt. Kutassy a repülésre áldozta teljes vagyonát. Választmányi tagja volt a Magyar Géprepülők Szövetségének. A repülést 1911-ben abbahagyta. Később változatos pályát futott be.  
Kutassy gépének fotója a korabeli Vasárnapi Újságban.

Az első, magyar tervezésű repülő -a Libelle (Szitakötő)- magyar pilótával, Adorján Jánossal (Sorkitótfalu, 1882. jan. 1. – Bp. 1964. júl. 2.) egyes források szerint 1909. december 5-én, mások szerint 1910. január 10-én emelkedett a levegőbe a Rákosmezőn. 
Adorján gépe magyar motorral, mégpedig Adorján-Dedics gyártmányúval repült.

Dedics Ferenc (1879-1965) Budapesten, 1903-ban (1905-ben?) nyitotta meg autó-, és motorjavító üzemét, ahol 1909-től repülőmotorokat gyártottak. Tesvére, Dedics Kálmán (1877–1969) is betársult 1911-ben a vállalkozásba. Az ő motorjaikkal repültek Rákosmező pilótái. Nagy érdemük, hogy Magyarországon repülőgépmotorokat terveztek és építettek 1909-1913 között, amikor a repülőgépgyártás még külföldön is gyermekkorát élte.
1500cm3, 18,4kW/25LE   6600cm3, 44kW/60LE

Csermely Károly (Bp., 1884. dec. 17. – Bp., 1976. márc. 30.) az elsők között kezdte meg repülési kísérleteit 1910 tavaszán Rákoson. Magyarországon elsőként  hajtott végre 1910. májusában utassal (feleségével) repülést, Párizsban vásárolt Voisin típusú nyolchengeres, 90 lóerős biplánjával.

Az első női pilóta Steinschneider Lilly (Budapest, 1891. január 13. – Genf, 1975. március 28.) lett, aki a pilótatanfolyamot Bécsújhelyen Karl Illner-nél végezte el egy Etrich Taube típusú géppel és sikeres vizsga után 1912. augusztus 15-én megszerezte a 4. számú magyar pilótaigazolványt . Első nyilvános felszállására 1912. október 6-án Nagyváradon került sor, ahol 50-60 méteres magasságba emelkedett gépével. 
Földet érése után a mintegy kétezer fős publikum elragadtatva éljenezte, és vállon vitték a hangárokhoz.
 

A repülések több-kevesebb sikerrel folytak, de aztán megtörtént az első tragikus baleset 1912. okt. 13-án. Takács Sándor (Balatonboglár 1886.dec.12 - Bp.1912. okt.13) Kolbányi új, 100 LE-s motorral felszerelt gépével – mellyel Bécsbe kívánt repülni, hogy a hadvezetőségnek bemutassa és eladja – utolsó próbaútján lezuhant és  belehalt sérüléseibe. Takács Sándor telefonműszerészként a Postánál kezdte pályáját. Katonai szolgálatát a léghajózóknál töltötte. 1911-ben Kolbányi Géza mérnök, repülőtervező pilótája lett. Az 1912. aug. 20-án rendezett nemzeti repülőversenyen első díjat nyert. Repülőgép-konstruktőr és Rákosmező legjobb kezű pilótája volt. A Takács Sándor által konstruált repülőgépek:
1911: Takács I. 1912: Takács II.
1913: Takács III. 1913: Takács IV.

  
 
Kvasz András (1883-1974). Mechanikus, repülőkonstruktőr és pilóta, a rákosmezői repülők gárdájának egyik alapító tagja. Budapesten, 1904-ben megnyitott kerékpár-, és motorjavító műhelyét 1908-ban felszámolva kiköltözött Rákosra. Minden erejét, tudását, pénzét a repülésre áldozta. Segédeiből alakult ki a magyar repülés történetének nevezetes együttese a Kvasz-gárda. Ő volt a 6. számú pilótaigazolvány tulajdonosa.
1910: Kvasz I. 1911: Kvasz II.
1912: Kvasz IIIA. 1913: Kvasz VI. 3 nézeti rajza

Wéber Károly (1887-1956). Pilóta és oktató, a rákosi repülők egyike volt. Mint artista a világot járta 13 éves korától  1911-ig. Cirkuszi légtornászként 1908-ban eljutott az Egyesült Államokba is, ahol látta a Wright-fivéreket repülni. Elhatározta, hogy ő is repülő lesz, ezért 1912 nyarán hazatért és bekapcsolódott a rákosmezői munkába. A pilótavizsgát 1914. június 5-én tette le. A magyarok közül ő repült először „loopingot”. Az első magyar akrobata-repülő (műrepülő) volt.

Thorotzkai Péter gróf (1884-1942). Gépészmérnök, a magyar repülőmotor tervezés egyik úttörője. Részt vett Rákosmező finommechanikai repülőmunkáiban. Első háromhengeres repülőmotorját 1913-ban építette
(1922-ben az MSrE felkérésére Lampich Árpád repülőgépeihez könnyű repülőmotorokat tervezett, és 13,2 kW-os motorjával az L-2 Róma repülőgép három világrekordot ért el.) 
Élete végéig kapcsolatban maradt a repülőműszaki élettel, több zseniális szerkezetet (pl. repülőgép-szimulátort) készített, ezzel megelőzve korát.

Dobos István (1892-1937). Asztalos, repülőgép-konstruktőr, ill. gépépítő, pilóta aki 1910 őszén került Rákosra, Horváth Ernő tanárnak dolgozott, mint asztalos, gépének építésénél. Március 29-én Svachulay-géppel letette a pilótavizsgát. Ő lett a Magyar Aero Szövetség nyilvántartásában az 5. sz. pilótaigazolvány tulajdonosa. Vidéki repülésein nagy gyakorlatot szerzett, és az 1913. augusztus 20-i versenyen csaknem minden díjat elnyert.

Minár Gyula (1895-1964). Repülőgépszerelő, rákosmezei pilóta, egyike a magyar repülés úttörőinek. 1910 őszén került a rákosi repülők közé, mechanikus inasként kezdte. A mechanikus mesterség mellett megtanult repülni is. A biztos kezű fiatal pilóta keze alól sok új, javított gép került ki. Ő volt a 10. számú pilótaigazolvány tulajdonosa.

Prodam Guido (1882-1948). Fiumében született olasz származású ősrepülő, aki magyarnak tartotta magát. 1910-ben jött Budapestre, hogy részt vegyen a rákosi repülőtéren folyó kísérletekben. Saját repülőjével 1911-ben szülővárosába ment repülőbemutatóra. Elsőként repült gépével a tenger fölé, leszállás során elvesztette uralmát a gép fölött és a tengerbe zuhant. Kisebb sérülésekkel megúszta a kalandot, de gépe elsüllyedt és csak hónapok múlva találták meg. Rákosmezőn új gépet épített, és 1912-ben letette a pilótavizsgát. Az I. világháború után minden vagyonát, örökségét a magyar repülésre áldozta.
 
1912: Prodam II. 1913: Prodam III. (2 üléses)

Zsemlye Elemér (1872-1928). Elektrotechnikus, később okleveles gépészmérnök, repülőgépkonstruktőr, a rákosmezői repülők egyike. 1911-ben került Rákosra, ahol 13. sz. hangárt kapta meg. 1912-ben szép vonalú, jól áramvonalazott gépet épített. Kvasz Andrást kérte fel gépének berepülésére. 1912. november 20-án tűz ütött ki a 14.sz. hangárban, amely átterjedt a 13. sz. hangárra is, ahol Csók István és Zsemlye Elemér tartották repülőgépeiket. A lezárt hangárokból nem sikerült a gépeket kimenteni, és Zsemlye repülőgépe is elégett.

Létai András (1884-1978). Építészmérnök, rákosmezei repülőgép-kísérletező. 1910 és 1914 között dolgozott Rákosmezőn, a rákosi pilóták számára épített gépeket. Rákosmező pilótái az ő általa épített repülőgépeken tanultak, gyakoroltak.
1910: Létai monoplan 1912: Létai II. (Dedics forgómotorral)
1912: Létai III. 1912: Létai IV.

Lányi Antal (1876-1936). Katonatiszt, hadnagyi rangban, majd repülőkonstruktőr és pilóta. A rákosi repülők egyik jelentős alakja. Kilépett a hadsereg kötelékéből, hogy teljesen az aviatikának éljen. A rákosmezői események hírére ő is Budapestre jött, hogy itt folytassa kísérleteit. 1911. május 15-én kezdte meg gurulópróbáit. Lányi volt az első magyar pilóta, aki -1911. augusztus 27-én- átrepülte a Balatont.
1910. 1912.

Elméleti és gyakorlati téren egyaránt nagy szerepe volt Zsélyi Aladár (Koch Aladár) (Bussa, 1883. dec. 12. - Budapest, 1914. júl. 1.) gépészmérnöknek, akinek  "A repülőgéptechnika alapelvei" című igen jelentős munkája először 1909-ben jelent meg  (összesen három kiadást élt meg) és amelyet egy évvel később német nyelven is kiadtak. 
Hazánkban elsőként épített, 1910-ben, aerodinamikai és szilárdságtani számítások alapján tervezett repülőgépet. Konstrukcióit több eredeti megoldás jellemezte. Ilyen volt a Zsélyi-féle kormánymű, a rugózó futószerkezet, valamint a csúszótalp újszerű beépítése.
1912-ben Melczer Tiborral - Bánki Donát műegyetemi professzor adjunktusával - részletes tervet dolgozott ki egy 30 személyes utasszállító repülőgépre. Ezt a tervet „A nagy aeroplánok kérdése” című tanulmányukban tették közzé.
Magyarországon ő kísérletezett először gázturbinával. 1913-ban került ki a nyomdából „A gázturbina. Kísérletek az új hőerőgép megalkotására” című könyve. A gázturbina mindkét alaptípusával, nevezetesen mind az állandó nyomású, mind az állandó térfogatú (más néven explóziós) turbinával foglalkozott. Az állandó nyomású turbinához kísérleti szabaddugattyús kompresszort szerkesztett és épített meg. Kidolgozott egy viszonylag egyszerű felépítésű explóziós gázturbinát is. Gépkísérleteit a Műegyetemen, a Bánki-tanszék laboratóriumában hajtotta végre.
Ma már tudjuk, hogy ezek a próbálkozások messze megelőzték a korukat.
Bécsújhelyen, 1913-ban  pilótavizsgát tett és egy új gép építésébe fogott, amellyel 1914-ben egy repülése során leszállás közben a Rákosmezőn nyílt kartörés érte. A látszólag kisebb jelentőségű baleset alkalmával azonban tetanuszfertőzést kapott, állapota egyre súlyosabbá vált, végül több hétig tartó szenvedés után elhunyt.
1910: Zsélyi I.
1910: Zsélyi II. 1913: Zsélyi ?.

Külön említést érdemel Svachulay Sándor (1875-1954) lakatosmester, aki már igen korán elkezdte a repülő kísérleteit és 1906-ra elkészült első -acélcsőből hegesztett- repülőgépe a Kolibri. Később megépítette az Albatrosz nevű, csónaktesttel és felhúzható kerekekkel is rendelkező repülőgépét. Ez volt az első magyar amfibia kísérlet. 
1911-re elkészült az Albatrosz II, amellyel Dobos István pilóta igen szép repüléseket végzett, 1912-re pedig az Albatrosz III, amellyel az egész országban tartott bemutató repüléseket. A konstruktőr 1913-ban a Kolibri IV-et is elkészítette, amely az első orrfutóval rendelkező gép volt. A Kolibri IV. 35 lóerős motorjával 125 km/óra sebességet ért el, a 100 lóerős osztrák gépek sebességének a kétszeresét!
A természetben előforduló repülőmozgások tanulmányozása alapján az 1900-as évek elejére a hivatásos kutatókat is megelőző felismerésekre jutott. Merész újításokra épülő, korabeli társaikhoz képest igen kis méretű repülőit bionikai elvek alapján, különleges formákban és technológiával építette. A váz vászonburkolatát utólag kezelte híg gumioldattal, ami száradás után feszessé és rugalmassá vált, így nem lazult meg hosszabb használat során sem. A csekély önsúlyú gépek nagy fesztávú szárnyát a madarak szárnyának megtört vonalát követve formálta meg. 
Kutatómunkájáról írta meg a A természet aviatikusai (1940) és munkásságáról a Repülő életem (1942) című könyveit.
1909: Kolibri I. 1910: Albatrosz I.
1911: Kolibri II. 1911: Albatrosz II.
1912: Albatrosz III. 1913: Albatrosz IV.
  
Nem feledkezhetünk meg a magyar ősrepülők ismertetésekor az következő repülőgép építőkről, konstruktőrökről sem:
Faludy Károly, Bokor Mór, Horváth Ernő, Szárics János, Király Andor -Berkovics, Kolbányi Géza, Csók Károly,Erdődy György, Groth András, Tóth József és Tóth Kálmán, Lazarus Antal és Székely Mihály.
Róluk -további adatgyűjtést követően- lesz lehetőség méltóan megemlékezni.

Végezetül egy lista az 1914-ig épített magyar repülőgépekről:
1909 Faludy III, Svachulay Kolibri I
1910 Adorján "Libelle", Adorján "Strucc", Bokor II, Horváth 1B, Kolbányi I, Kvasz I, Lányi biplane, Létai I, Pfitzner, Rajki monoplane, Svachulay "Albatrosz I", Szárics I, Székely I, Tóth I, Zsélyi monoplane, Zsélyi II
1911 Bokor III triplane, Horváth IIA - IIB - IIIA, Király-Berkovics monoplane, Kolbányi II, Kolbányi III, Kvasz II, Svachulay Albatrosz II, Svachulay Kolibri II, Szárics II, Székely II, Takács I, Tóth II, Vass monoplane.
1912 Csók monoplane, Erdődy biplane, Gróth II, Horváth IIIB, Horváth IIIC "Fecske", Horváth kétüléses hadigép, Kolbányi IV, Kolbányi V, Kvasz III, Kvasz IV, Kvasz-Torsz "Godron" biplane, Lányi biplane,
Létai II, Létai III, Létai IV, Prodam I, Prodam II biplane, Reiter I és II, Surányi I, Svachulay Albatrosz III, Svachulay Kolibri III, Székely III "Az Újság", Takács II, Tóth III, Zsemlye monoplan.
1913 Kvasz V, Kvasz VI, Lazarusz I, Létai-V kétüléses, Prodam III kétüléses hadigép, Surányi II, Svachulay Albatrosz IV, Svachulay Albatrosz V, Svachulay Kolibri IV, Székely IV kétülésses "parasol" monoplane, Székely VI "BüBü", Takács III, Takács IV, Tóth IV, Tóth V,  Zsélyi II.


Az 1914-ben kirobbant I.világháború nagy lendületet adott a magyar hadirepülésnek.
Történéseiről, repülőgép gyárainkról, repülőinkről és pilótáinkról, mérnökeinkről és tervezőinkről
és sok-sok másról bővebben a többi menüpont alatt talál olvasnivalót a kedves látogató.
 
Kiegészítések:
A magyar repülés e csodálatos korszakával kapcsolatos erdeti relikviákat lehet megtekinteni a Közlekedési Múzeum repüléstörténeti állandó kiállításán a Petőfi Csarnokban.
A cikkben szereplő könyvek a cikk  írása idején kereskedelmi forgalomban kaphatóak voltak.
Itt volt a nagy események színhelye a rákosmezei reptér (  a mai Fehér út - Kerepesi út -  Keresztúri út által körülhatárolt terület):
http://maps.google.hu/?ie=UTF8&ll=47.50004,19.147625&spn=0.034908,0.090551&t=h&z=14
A Helikopter lakótelep Budapesten a XVII kerületben. Utca neveivel is tiszteljük az ősrepülők emlékét :
http://maps.google.hu/?ie=UTF8&ll=47.470574,19.22586&spn=0.017464,0.045276&t=h&z=15
 
Források:
Fejér Imre: Madáremberek (Bp. 1917.)
Nagyváradi–Szabó-Winkler: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. (Bp. 1986.)
Csanádi-Nagyváradi–Winkler: A magyar repülés története.  Bp. 1974. 1977.
Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a repülés történetében. (Dunaszerdahely 2002.)
Magyar Elektronikus Könyvtár.
Vasárnapi Újság 46. száma (1909. november 14.)
A szerző fotói.