Kvasz András (1883-1974). Mechanikus, repülőkonstruktőr és pilóta, a rákosmezői repülők gárdájának egyik alapító tagja. Budapesten, 1904-ben megnyitott kerékpár-, és motorjavító műhelyét 1908-ban felszámolva kiköltözött Rákosra. Minden erejét, tudását, pénzét a repülésre áldozta. Segédeiből alakult ki a magyar repülés történetének nevezetes együttese a Kvasz-gárda. Ő volt a 6. számú pilótaigazolvány tulajdonosa.
1910: Kvasz I. 1911: Kvasz II.
1912: Kvasz IIIA. 1913: Kvasz VI. 3 nézeti rajza

Wéber Károly (1887-1956). Pilóta és oktató, a rákosi repülők egyike volt. Mint artista a világot járta 13 éves korától  1911-ig. Cirkuszi légtornászként 1908-ban eljutott az Egyesült Államokba is, ahol látta a Wright-fivéreket repülni. Elhatározta, hogy ő is repülő lesz, ezért 1912 nyarán hazatért és bekapcsolódott a rákosmezői munkába. A pilótavizsgát 1914. június 5-én tette le. A magyarok közül ő repült először „loopingot”. Az első magyar akrobata-repülő (műrepülő) volt.

Thorotzkai Péter gróf (1884-1942). Gépészmérnök, a magyar repülőmotor tervezés egyik úttörője. Részt vett Rákosmező finommechanikai repülőmunkáiban. Első háromhengeres repülőmotorját 1913-ban építette
(1922-ben az MSrE felkérésére Lampich Árpád repülőgépeihez könnyű repülőmotorokat tervezett, és 13,2 kW-os motorjával az L-2 Róma repülőgép három világrekordot ért el.) 
Élete végéig kapcsolatban maradt a repülőműszaki élettel, több zseniális szerkezetet (pl. repülőgép-szimulátort) készített, ezzel megelőzve korát.

Dobos István (1892-1937). Asztalos, repülőgép-konstruktőr, ill. gépépítő, pilóta aki 1910 őszén került Rákosra, Horváth Ernő tanárnak dolgozott, mint asztalos, gépének építésénél. Március 29-én Svachulay-géppel letette a pilótavizsgát. Ő lett a Magyar Aero Szövetség nyilvántartásában az 5. sz. pilótaigazolvány tulajdonosa. Vidéki repülésein nagy gyakorlatot szerzett, és az 1913. augusztus 20-i versenyen csaknem minden díjat elnyert.

Minár Gyula (1895-1964). Repülőgépszerelő, rákosmezei pilóta, egyike a magyar repülés úttörőinek. 1910 őszén került a rákosi repülők közé, mechanikus inasként kezdte. A mechanikus mesterség mellett megtanult repülni is. A biztos kezű fiatal pilóta keze alól sok új, javított gép került ki. Ő volt a 10. számú pilótaigazolvány tulajdonosa.

Prodam Guido (1882-1948). Fiumében született olasz származású ősrepülő, aki magyarnak tartotta magát. 1910-ben jött Budapestre, hogy részt vegyen a rákosi repülőtéren folyó kísérletekben. Saját repülőjével 1911-ben szülővárosába ment repülőbemutatóra. Elsőként repült gépével a tenger fölé, leszállás során elvesztette uralmát a gép fölött és a tengerbe zuhant. Kisebb sérülésekkel megúszta a kalandot, de gépe elsüllyedt és csak hónapok múlva találták meg. Rákosmezőn új gépet épített, és 1912-ben letette a pilótavizsgát. Az I. világháború után minden vagyonát, örökségét a magyar repülésre áldozta.
 
1912: Prodam II. 1913: Prodam III. (2 üléses)

Zsemlye Elemér (1872-1928). Elektrotechnikus, később okleveles gépészmérnök, repülőgépkonstruktőr, a rákosmezői repülők egyike. 1911-ben került Rákosra, ahol 13. sz. hangárt kapta meg. 1912-ben szép vonalú, jól áramvonalazott gépet épített. Kvasz Andrást kérte fel gépének berepülésére. 1912. november 20-án tűz ütött ki a 14.sz. hangárban, amely átterjedt a 13. sz. hangárra is, ahol Csók István és Zsemlye Elemér tartották repülőgépeiket. A lezárt hangárokból nem sikerült a gépeket kimenteni, és Zsemlye repülőgépe is elégett.

Létai András (1884-1978). Építészmérnök, rákosmezei repülőgép-kísérletező. 1910 és 1914 között dolgozott Rákosmezőn, a rákosi pilóták számára épített gépeket. Rákosmező pilótái az ő általa épített repülőgépeken tanultak, gyakoroltak.
1910: Létai monoplan 1912: Létai II. (Dedics forgómotorral)
1912: Létai III. 1912: Létai IV.

Lányi Antal (1876-1936). Katonatiszt, hadnagyi rangban, majd repülőkonstruktőr és pilóta. A rákosi repülők egyik jelentős alakja. Kilépett a hadsereg kötelékéből, hogy teljesen az aviatikának éljen. A rákosmezői események hírére ő is Budapestre jött, hogy itt folytassa kísérleteit. 1911. május 15-én kezdte meg gurulópróbáit. Lányi volt az első magyar pilóta, aki -1911. augusztus 27-én- átrepülte a Balatont.
1910. 1912.

Elméleti és gyakorlati téren egyaránt nagy szerepe volt Zsélyi Aladár (Koch Aladár) (Bussa, 1883. dec. 12. - Budapest, 1914. júl. 1.) gépészmérnöknek, akinek  "A repülőgéptechnika alapelvei" című igen jelentős munkája először 1909-ben jelent meg  (összesen három kiadást élt meg) és amelyet egy évvel később német nyelven is kiadtak. 
Hazánkban elsőként épített, 1910-ben, aerodinamikai és szilárdságtani számítások alapján tervezett repülőgépet. Konstrukcióit több eredeti megoldás jellemezte. Ilyen volt a Zsélyi-féle kormánymű, a rugózó futószerkezet, valamint a csúszótalp újszerű beépítése.
1912-ben Melczer Tiborral - Bánki Donát műegyetemi professzor adjunktusával - részletes tervet dolgozott ki egy 30 személyes utasszállító repülőgépre. Ezt a tervet „A nagy aeroplánok kérdése” című tanulmányukban tették közzé.
Magyarországon ő kísérletezett először gázturbinával. 1913-ban került ki a nyomdából „A gázturbina. Kísérletek az új hőerőgép megalkotására” című könyve. A gázturbina mindkét alaptípusával, nevezetesen mind az állandó nyomású, mind az állandó térfogatú (más néven explóziós) turbinával foglalkozott. Az állandó nyomású turbinához kísérleti szabaddugattyús kompresszort szerkesztett és épített meg. Kidolgozott egy viszonylag egyszerű felépítésű explóziós gázturbinát is. Gépkísérleteit a Műegyetemen, a Bánki-tanszék laboratóriumában hajtotta végre.
Ma már tudjuk, hogy ezek a próbálkozások messze megelőzték a korukat.
Bécsújhelyen, 1913-ban  pilótavizsgát tett és egy új gép építésébe fogott, amellyel 1914-ben egy repülése során leszállás közben a Rákosmezőn nyílt kartörés érte. A látszólag kisebb jelentőségű baleset alkalmával azonban tetanuszfertőzést kapott, állapota egyre súlyosabbá vált, végül több hétig tartó szenvedés után elhunyt.
1910: Zsélyi I.
1910: Zsélyi II. 1913: Zsélyi ?.