Tartalomjegyzék

Talán a monarchia egyik legfontosabb típusa volt. A Brandenburg C.I hosszú pályafutást futott be. 1916-ban jelentek meg az első komolyabb repülőgépek minden fronton. A kétüléses gépek már nem tudtak versenyre kelni az egyszemélyes vadászokkal, de még mindig fontos szerepet játszottak, egészen a háború végéig. A Brandenburg C.I különböző szériáit eleinte felderítésre, bombázásra később kiképzésre használták.

Az archívumom kibővült néhány eredeti Brandenburg C.I-es fényképpel. A képek feldolgozása lassan halad. Valószínűleg ez a cikk folyamatosan fog bővülni, ahogy újabb és újabb érdekes részletek kerülnek napvilágra, jutnak el hozzám. Több forrásból is gyűjtöm az információt. Az osztrák és cseh vonalon próbál kozom. Elsőként nézzük a Hansa-Brandenburg C.I(Ph) 26-os sorozatot.

Hansa-Brandenburg C.I(Ph) 26-os sorozat

Rövid története:

1915 december 13-án az LFT megállapodás kötött a Phönix gyárral 24 darab Brandenburg C.I(Ph) 26-os sorozatú kétfedelű felderítő legyártásáról. Ezeket 160 Le-s Daimler motorokkal látták el. Az első gépek átvétele 1916 elején megindult. A második szerződést 1916. május 26-án írták alá, így összesen 70 darabra kapott megrendelést a gyár. Számozásuk: 26.01-27.70. Az utolsó példányt 1916 augusztusában vették át. Az első nyolc legyártott gép gyártási naplójába azt írtál, hogy “kissé eltérő” a többitől. A középső szárnytartó és a törzs mérete kisebb volt.

A tényleges sorozat a 26.09-es példánnyal kezdődött, amelyet mielőtt az első vonalba küldtek volna az UFAG gyárba került, hogy a 61-es sorozat mintájául szolgáljon. 1916 tavaszán a Brandenburg C.I(Ph) széles körben elterjedt a századok között az isonzói fronton (Flik 2, 4, 19, 23) a tiroli fronton (Flik 15, 17, 21, 24) és a keleti fronton (Flik 2, 4, 19, 23). Az UFAG és a Phönix által épített gépek megérkezésével az LFT pilótái kezébe első esetben került egy valóban sokoldalú felderítő és könnyű bombázó gép amely kifogástalan karakterisztikával bírt. Erősnek és és megbízhatónak tartották a sorozat repülőgépeit amely iránt nagy elismeréssel viseltettek a harcmezőn, különösképpen azokra, amelyeket átalakítottak 185 Le-s Daimler motorral.

Még 1917 szeptember végén a Flik 20 jelentéséből kiderül, hogy jobbnak tartják az újramotorizált 26-os szériát az újabb 269-es sorozat példányainál, mert “jobb az emelkedése és mindenek felett jobban vezethető”. Ezek után, habár dicsérték a 160Le-s verzió stabilitását, túl lassúnak bizonyult és az emelkedése “csak arra volt jó, hogy kisegítő tüzérségi megfigyelőnek használják és csak akkor, ha kéznél volt megbízható vadászvédelem”.

Annak a ténynek a fényében, hogy a 26-os sorozat 1917-ben még mindég szolgálatban volt tisztelet érdemli meg a Phönix gyár dolgozóit, hogy egy ilyen masszív gépet alkottak. Legalább hét darab 26-os sorozatú gépet átalakítottak kétkormányosra és kiképzési célra állították szolgálatba. 1918-ban legalább 24 még aktív volt. Néhány gép légipostát szállított Asper és Kiev illetve más pontok között.

Hansa Brandenburg C.I 26.29 és 26.62-es

A kép valószínűleg Pergine repülőtérén készült, ahol a 24-es Flik állomásozott. A reptér parancsnoka Gustav Studeny százados volt. A képen jobb oldalt látható a 26.29-es, bal oldalt pedig a 26.62-es. A 26.29-es gépet Kiss József és Georg Kenzian is repülte. Kiss József második légi győzelmét a 26.29-es géppel érte el 1916. augusztus 25-én. Megfigyelője Kurt Fiedler hadnagy volt. A légi győzelem saját terület fölött történt Lusern erőd felett. Az olasz Caproni bombázót, amely az 5. bombázó századhoz tartozott földre kényszerítették. A pilóta G. Coniglia meghalt, Sobrero pilótát elfogták, Dami megfigyelőt elfogták Vitrotti géppuskást elfogták. A napiparancsban Fiedler nevét megemlítik, de Kiss nevét nem. A 26.29-es gép veszteség listára került 1917. július 14-én, a gép megsemmisült a személyzet hősi halált halt. A repülőt az olaszok lőtték le Valsugana közelében. A két hősi halált halt személy a Flik 24-hez tartozott: F. Dostal tizedes pilóta és megfigyelője R.P. Rotter hadnagy volt.

Hansa-Brandenburg C.I(Ph) 26.32

Erről a példányról kevés információt sikerült ezidáig kiderítenem. A gépet a Flik 23 és 17 repülte, majd mint kiképzőgép a Flik 49-hez került. Tehát repült mind a tiroli, mind az isonzói fronton. Érdekes, hogy nem egy Flek-hez került kiképzőgépnek, hanem a frontvonalban szolgáló Flik 49-hez a keleti frontra.


Hansa-Brandenburg C.I(U) 61-es sorozat

Ismeretlen sorszámú 61-es sorozatú Hansa-Brandenburg C.I-es

Rövid története:

A Brandenburg C.I(U) 61-es sorozat volt az előfutára a hosszú életű, UFAG építette C.I-es kétfedelűeknek. Megnövelt motorteljesítménnyel és folyamatos szerkezeti finomítással oroszlánrésze lett az UFAG termelésének egészen 1919-ig.

A hivatalos gyártási szerződést 1915. december 13-án írta alá az UFAG (hasonlóan a Phönix-el). A gépek gyártása ekkor már javában folyt és néhány példány már el is készült. A repülési tesztek Apern-ben 1915 decemberében nagyon ígéretesnek bizonyultak, de a szállítást elhalasztották. Az utolsó pillanatban még módosításokat hajtottak végre, amelyek a Flar mérnöke eszközöltek a hasonmás Phönix (26.09) alapján.

A speciális kabin páncéllemezt, amelyet a 61.01-nél teszteltek 1916 februárjában, eltávolították mert a megnövekedett súly miat lecsökkent a teljesítmény és az általa nyújtott védelem sem volt elégséges. 1916 februárja és ősze között a Brandenburg C.I(U) 61-es sorozat gépei elsősorban a Flik 2, 4 és a 12-nél szolgáltak az isonzói fronton, a Flik 7 és 24-nél a dél-tiroli fronton. Ugyanazzal a hasonló tartós kivitelezésben készültek a gépek, mint a Phönix-nél.

A 61-es széria példányait dícsérték jó kezelhetőségéért, stabilitásáért, robosztusságáért, különösen azok a századok, ahol még háború előtti példányokkal repültek. Újabb és erősebb gépek megérkezésével a 61-es széria példányait kétkormáynos gépekre módosították. Kiképzőgépekké, amelyek a Flek 5, 6, 8 és 9-nél álltak szolgálatban. 1917 júliusában tíz Brandenburg C.I 61-es volt még használatban, néhány a háborút is túlélte.

Annak ellenére, hogy a Phönix által nyújtott gyártási rajz közös volt, csak az általános alkatrészek, mint a kormány, hűtő, stb voltak csak felcserélhetők a különöző C.I variánsok között amelyet a Brandenburg, Phönix és az UFAG gyártot. Ehhez hozzájárult az is, hogy minden gyár végrehajtott módosításokat a típuson a saját elképzeléseik és gyártási gyakorlatuk alapján. Ehhez hozzájárult még némi mérnöki büszkeség is. 



Források:
 

Fényképek: a szerző tulajdona

Dr. Martin O’Connor: Air Aces of the Austro-Hungarian Empire 1914-1918

Austro Hungarian Army Aircrafts of World War One

Die Flugzeuge der k.u.k. Luftfahrtruppe und Seeflieger 1914-198