A képen látható Fokkert Hefty Frigyes is repülte.

A Fokker M.10 a Fokker M.7 tovább fejlesztett változata volt. A hadsereg által előírt követelményeknek megfelelően, kétüléses fegyvertelen vezeték nélküli távíróval ellátott tüzérségi támogató repülőgépnek tervezték. A törzs alapjában véve az M.7 törzse volt, de módosításokat hajtottak végre, hogy az elöl ülő megfigyelőnek és a távírónak és az ehhez szükséges eszközöknek elegendő hely jusson. A szárnyakat is az M.7-ről vették át, de némi módosítást ezeken is végrehajtottak. A szárnyhúrt megnövelték, néhány helyen megerősítették, az alsó szárnyakat hátrébb helyezték. Az új prototípus jelzése M.10 lett.

A futóművet és a farok kialakítást átvették az M.7-ről, a felső szárnyakon levő fordított V állású kábeltartót megnövelték. Eredetileg a meghajtásról szintén a 80Le-s Oberursal U.0 forgómotor gondoskodott, de a fejlesztések során megnövekedett súly miatt a motor teljesítménye kevésnek bizonyult. A prototípuson módosítást hajtottak végre, hogy a Mercedes 100LE-s soros elrendezésű vízhűtéses motorja beférjen. A hűtő a repülőgép két oldalára került. Ez az elrendezés sem hozta meg a várt eredményt, mert most a nehezebb motor és hűtő miatt nem lett elég a teljesítmény. Végül a Mercedes motort eltávolítva egy 100LE-s Oberursal U.I-es forgómotort szereltek a repülőgépbe. A típusból két változatot építettek. Az első, az M.10E (einsteilig) oldalanként egy pár szárnymerevítős változat volt. A kabin szárnytartókat megerősítették egy további, a törzs felső főtartójára szerelt és a központi szárnytartóhoz csatlakoztatott tartóval. Ezzel a módosítással kiküszöbölték az M.7 egyik legfőbb problémáját. Ebbe a típusba általában a 80LE-s Oberursal U.0-ás típusú forgómotort szerelték be, annak ellenére, hogy a megnövekedett súly miatt a teljesítménye nem volt megfelelő, alulmotorizált lett. A hadsereg számára legyártottak egy szériát, hogy megfigyelhessék aktív szolgálatban a hadszíntér számos helyén, beleértve a keleti frontot is. Az Osztrák-Magyar hadsereg huszonhárom darabot vásárolt a típusból és aktív szolgálatba állította azokat. Mindkét hadsereg a háború előrehaladtával visszaminősítette a típust és csak kiképzési feladatokra használta. A másik változatot azért tervezték meg, hogy az első verzió hiányosságait - legfőképp a gyenge motor teljesítményt - végre kiküszöböljék. Az alsó szárnyakat lecserélték és a felső szárnnyal megegyező fesztávúra cserélték, ezáltal oldalankét két-két pár szárnymerevítőt kapott a típus. A típus elnevezése M.10Z (zweisteilig) lett. Általában a 100LE-s motort építették bele, de a kiképző verzió a 80LE-s motort kapta. A prototípust a hadsereg 1915 november 17.-én fogadta el és további tesztelésre Adlershofba küldte, ahova 1915 december 13.-án meg is érkezett. A német hadseregben a B.II típusjelzést kapta. Kis mennyiséget gyártottak ebből a változatból, mind a szárazföldi, mind a tengerészeti haderő számára. Egy kisebb szériát a keleti fronton is használtak. Az M.10 típusokat egészen 1917 végéig használták, de ekkor már csak kiképzési feladatokra.


Fokker M.10 (B.I) az Oszták-Magyar Monarchia légierejében

A hosszú életű Fokker B.I (M.7 és M.10) kétfedelű végigrepülte a háborút a Monarchia pilótáival, először mint könnyű felderítő, később, mint elsődleges majd mint másodlagos kiképző repülőgép. Dicsérték könnyű kezelhetőségét és biztonságos repülési karakterisztikáját. Az LFT (Luftfahrtruppen) összesen 39 darab Fokker kétfedelűt rendelt és egy M.5L egyfedelűt. Az első 12 darab kétfedelűt a német légierő adta át, hogy enyhítse a repülőgéphiányt. Ezek 1915 januárja és februárja között érkeztek meg. A számozásuk Fok.1-től Fok.12-ig történt. 1915 februárjában a jelzéseket megváltoztatták és a típus a B.I-es jelzést kapta. Az egyes gépek számozása pedig 03.01-től 03.40-ig terjedt. Érthetetlen módon az M.5L egyfedelű típus kapta meg a 03.03-as sorszámot, annak ellenére, hogy nem tartozott a szériába. Az utolsó Fokker B.I-et 1916 januárjában szállították le. Négy Fokker M.7-et pedig nagyjavítás után a Fokker gyár adott át a hadseregnek. Ezek számozása 03.25-től 03.28-ig terjedt. Mind az M.7 és M.10-es verziók a 80LE-s Oberursal motorral voltak felszerelve. A típus 1915 elejétől 1916 végéig állt szolgálatban az első vonalban az alábbiak szerint: Balkánon a Flik* 6-nál, a keleti fronton a Flik 14, 25 és 27-nél, az isonzói fronton a 8, 12 és 19-nél, illetve a Flik 16 és 17 kötelékében Karten-ben és Tirol-ban. A Flik 6-nál nem vált be, mert Montenegrót terepviszonyaihoz alkalmatlan volt lassú emelkedése és alacsony szolgálati magassága. Ezért ezeket hamarosan lecserélték erősebb típusra. A legtöbbet később a hátországba rendelték vissza a Flek** 3, 4, 6, 8 és 9-hez másodlagos kiképző repülőgépnek. Néhány példány 1917-ig a fronton szolgált kiképző gépként. Hét példány még működőképes volt 1918 augusztus 31.-én.

* Flik - Fliegenkompanie 
** Flek - Fliegenersatzkompanie

A típusok és sorszámozásuk az alábbiak szerint alakultak:

  • 03.01-03.12 Fokker B.I (M.7) 80LE-s motorral
  • 03.13-03.24 Fokker B.I (M.10E) 80LE-s motorral
  • 03.25-03.28 Fokker B.I (M.7) 80LE-s motorral
  • 03.29-03.40 Fokker B.I (M.10E) 80LE-s motorral

Adatlap

Funkció: Felderítő majd másodlagos kiképzőgép 
Gyártó: Fokker 

Szárnyak adatai: 

Fesztáv felső szárny: 11,30 m 
Fesztáv, alsó szárny: 7,77 m 
Szárny húr felső szárny: 1,6 m 
Szárny húr alsó szárny: 1,6 m 
Szárny nyilazása felső szárny: - 
Szárny nyilazása alsó szárny: - 
Teljes szárnyfelület: 28 m2 

Általános adatok: 

Hossz: 7,5 m 
Magasság: 2,5 m 
Kerekek távolsága: nincs adat
Tömege üresen: 409 kg 
Felszállósúly: 712 kg 

Erőforrás: 

Motor 80 LE Oberursel 

Repülési jellemzők :

Maximális sebesség - 
Emelkedőképesség 2000 m - 25 perc 

Fegyverzet: 

Beépített fegyverzet: -


Források

Austro-Hungarian Army Aircraft Of World War One