Amikor az aradi Automobil AG "Marta" gyárban licence alatt gyártott 220LE Benz(Mar) motor - amelynek az alapja a megbízható német Benz Bz.IV - 1916 végén elérhetővé vált, ezt választották erőforrásként a WKF gyártotta Lloyd C.V számára. 1916 december 21-én a WKF gyár szerződést írt alá 16 kétfedelűről, amelyből nyolcat "Benz gyakorlónak" neveztek ki, hogy a személyzet megismerkedhessen az új motorral. További 48 gépet rendeltek 1917 januárjában, így összesen 64 példányról szólt a megrendelés. Ezeknek a leszállítása a tervek szerint 1917 januárjában kezdődött volna. A motorok miatt felmerült problémák következtében a Flars lecsökkentette a megrendelt példányszámot 48 darabra. Ezeknek a Lloyd C.V(WKF) gépeknek a sorszámozása 82.01-től 82.48-ig terjedt.

A WKF gyár vezető mérnöke Schieferl volt a felelős a C.V vázáért, amelybe a Benz motor került. A fejlesztés lelassult, mert az új motort gyakran kellett javítani, cserélni kellett a karburátort, a vízpumpát, a hengerfejet és a dugattyúkat. A hűtőrendszert teljesen újra kellett építeni, ami további 180kg-al növelte meg a gép súlyát. Egy elég nagy hűtőt építettek a gépre, amitől már megfelelő lett a motor működése. 1917 március 24-én az első elkészült példányt a C.V(82.02)-őt megvizsgálta a Flars és a Lloyd gyárba küldték végső összeszerelésre. Mikor 1918 május 18-án üzembe helyezték a repülőgépet elutasították a visszatérő motorhibák miatt. Annak ellenére, hogy a Marta mérnökei mindet megtettek 1917 júniusában, a C.V elbukott mind a sebességi, mind az emelkedési teszteken. Annak igazolására, hogy a vállalat nem hibás, a WKF beépített egy példányba egy sima 185LE-s Daimler motort tesztelési célzattal (80.09). A motorproblémákat végül sikerült megoldani 1917 augusztusában. A katonai átvétel lendületet kapott a gyár legnagyobb megkönnyebbülésére, mert a kész vázak által elfoglalt hely akadályozta a repülőgépgyártást.
A módosított hűtőrendszer súlya hátrányosan érintette a C.V repülési karakterisztikáját, amelyet a könnyebb 185LE-s Daimler motorra terveztek. A Benz motorral szerelt géppel nagyon bonyolult volt repülni, nagy jártasságot igényelt, hogy elkerüljék a baleseteket. Még a legtapasztaltabb pilóták is nagy tisztelettel nyúltak hozzá. 1917 szeptember elején a legtöbb WKF által épített C.V-öt az Orosz frontra küldtek, ahol kevésbé voltak igénybe véve a gépek. Itt a típust szórványosan vetették be egészen az Oroszokkal történő ellenségeskedés beszüntetéséig, 1917 decemberéig. Néhány gép szolgált a Flik 6/F-nél és a 64/F-nél az Albán fronton egész 1918 nyarán. Néhány C.V(WKF) kétfedelű repült, mint haladó kiképzőgép a Flik 19/F-nél és a 66/D-nél a Piave fronton, és a Flek 6, 8, 13-nál és 14-nél. Négyet postaszolgálatra rendeltek, hogy a katonai egységek között leveleket szállítson Ukrajnában. 1918 októberében huszonegy sérült C.V(WKF) repülővázat tároltak, mutatva a nagy sérülési arányát a típusnak.

 


Adatlap

Funkció: Felderítő majd kiképzőgép 
Gyártó: WKF

Szárnyak adatai:

Fesztáv felső szárny: 11,19 m 
Fesztáv alsó szárny: 11,00 m 
Szárny húr felső szárny: 1,60 m
Szárny húr alsó szárny: 1,60 m 
Szárny nyilazása felső szárny: 5°
Szárny nyilazása alsó szárny 5°
Teljes szárnyfelület: 27,12 m2 


Általános adatok: 

Hossz: 7,11 m 
Magasság: 3,13 m 
Kerekek távolsága: 1,8 m 
Tömege üresen: 860 kg 
Felszállósúly: 1214 kg 

Erőforrás: 

Motor 200 LE Benz(Marta) 

Repülési jellemzők: 

Emelkedőképesség 1000 m - 5 perc 6mp 
Emelkedőképesség 3000 m - 22 perc 8mp 

Fegyverzet: 

Egy szárnyközépre szerelt géppuska és egy a megfigyelőnek.

 

Források

Austro-Hungarian Army Aircraft Of World War One