1917-ben az LFT-nek lehetősége nyílt, hogy nagyobb nyílt repülőgép beszerzési szerződésekből kisebb "csomagokat" lehívhasson. Így a Flar 1917. márciusában lehívott egy 265 darab repülőgépet tartalmazó nyílt szerződésből 120 darab Phönix D.I-es vadászgépet azután, hogy a 20.15/20.16 prototípusok sikeresnek bizonyulnak.
Phönix D.I
A sorozatgyártás 1917. augusztusában kezdődött és december 31. volt a gyártás határideje. A Phönix D.I tökéletesen megegyezett a 20.16-os prototípussal. A típust a Sparmann tervezte szárnyszerkezettel építették, törzse furnérborítású volt, mint a Brandenburg D.I-nek de a törzs hosszabb lett, hogy beférjen a 200LE-s Hiero motor. Szinkronizált ikergéppuska került beépítésre de a pilóta ezekhez nem fért hozzá. Az első D.I-eket 1917. októberében vették át, az utolsó pédányokat 1918. április-májusában. A eltérő szériaszám jelölésnek az oka a három különböző motorbeszállító volt: Hiero, Oesterr. Fiat Werks (Fi) és Maschinenbau AG - Breitfeld, Danek & Co (Bd):
- Phönix D.I 128.01-128.31 200LE Hiero
- Phönix D.I 228.01-228.55 200LE Hiero(Fi)
- Phönix D.I 328.01-328.34 200LE Hiero(Bd)
A gazdasági hiány erősen befolyásolta a repülőgépek leszállítását. 1917-ben az LFT parancsnoka Emil Uzelak arról értesült, hogy 50 teljesen elkészült repülőgép a raktárban áll géppuskára és az új Zaparka szinkronizációs mechanizmsra várva. Rögtön intézkedett, hogy a gépek kerüljenek ki a frontra ahol a helyi szakemberek be tudták szerelni a fegyverzetet.
1917. szemptemberében elvégeztek egy repülési összehasonlítást, ahol kiderült, hogy a Phönix D.I gyorsabb és jobban emelkedik, mint az Albatros D.III(Oef), repülési karakterisztikája jelentősen jobb, mint az Aviatik Berg D.I-es típusé. 1917. októberében a német Idflieg (Inspektion der fliegertruppen) azt jelentette, hogy az új Phönix D.I megérdemli a figyelmet, "mert hihetetlen tulajdonságokkal bír, főleg a gyors manőverezőképességével, a stabilitásával alacsony sebességnél. A pilóta képes átejteni a gépet és néhány száz métert zuhanni, anélkül, hogy elvesztené a gép fölött az irányítást".
1917. december eléjén a Phönix D.I-et kísérő repülőnek használták a Flik 5, 15, 17, 48, 54 és a 66-os századoknál, vadászgépnek használták a Flik 14, 30, 60, 61 és 63-as századoknál. Könnyű volt repülni, a kétüléses pilóták némi gyakorlással könnyen tudtak átszokni erre a típusra. Néhány D.I-et fotófelderítőnek alakítottak át. Több esetben ezeket a gépeket a 230LE-s Hiero motorokkal szerelték. Néhány repülőcsapat viszont más fényben látta ezeket a gépeket. A Flik 60-as februárban arról számolt be, hogy a Phönix D.II sebességben és emelkedésben alulmarad a Nieuport, Spad és Sopwith vadászgépekhez képest. A Flik 30-nál arra panaszkodtak, hogy Phönix D.I túl lassú ("folyamatosan emiatt siránkoztak") és a gyors légiharc manőverekhez túl stabilak. Viszont a robosztusra épített D.I-es nem tartogatott rejtett hibákat, így az Aviatik-tól eltérően meredek zuhanásba lehetett vinni, anélkül, hogy szerkezeti sérüléseket szerzett volna. A tény, hogy 1918. augusztus 1-én 72 darab Phönix D.I-es volt még mindig atktív szolgálatban, jól jellemzi képességeit.
Phönix D.II
1918. márciusában a gyártósoron a D.II-es váltotta a D.I-es típust. Úgy lett tervezve, hogy erősebb és jobb manőverezőképessége legyen. Körülbelül 50kg-ot sikerült lefaragni a korábbi repülőgépszerkezetből. A felső szárny egy elemből állt, a kiegyensúlyozott csűrőlapok és az újratervezett farok jobb manőverezőképességet tett lehetővé. Habár a szerkezeti teszteknek megfelelt a típus, mégis törékenyebbnek bizonyult, mint a D.I-es. Ahogy a 20.18-as prototípus átment a tesztrepüléseken 1918. elején a Flar 48 vadászgépet rendelt meg az alábbi szériaszámokkal:
- Phönix D.II 122.01-122.26 200LE Hiero
- Phönix D.II 222.01-222.14 200LE Hiero(Fi)
- Phönix D.II 322.01-322.08 200LE Hiero(Bd)
1918. május elején a D.II-es megkezdte szolgálatát a Flik 9, 14, 30, 55, 60 és 68-nál.
Folytatás következik...
Phönix D.I J.12 (kép a saját archívumból).
A kép rövid története: a Phönix D.I J.12-est (volt A.110) állítólag az olaszok fogták el 1918. július 19-én és fényképezték le Maucon repterén. A szériaszáma J.12 a farok elején alul látható. Az oldalkormány felső részén pedig az A.110-as szériaszám olvasható.
Forrás: Windsock Datafile 31